...abbizon! Elkezdték a királyt vetkőztetni, oszt nem találtak rajta semmit. Ruhátlan az istenadta, csak a régijó alattvalói folyamatos hazudozásai varázsoltak rá valami ruhának látszó tárgyat. De jött egy suttyó legény valahonnan az Óber Enns túloldaláról, és gyanútlanul elkezdett igazat mondani, és ettől mindenki össze...ijedte magát.
-Ez nem normális, ez nem tudja, hogy mit szabad itt mondani! Ez igazat mond, ez meg van őrülve! Ez széttöri a nemes hagyományt! Ebbe bele fogunk pusztulni! Ne engedjük! Pusztuljon ő!
...és hasonló reakciók hallatszottak a Mesepalota minden irányából. Egyfajta pánik tört ki, pedig a legény abszolut nem volt amúgy ijesztő. Értelmesen megpróbált válaszolni az összevissza harsogó kérdésekre, de ezzel csak növelte a hangzavart.
-Micsoda, ez még visszabeszél? Ennek saját véleménye van? Ennek a kis mitugrásznak? - fröcsögte egy vastagszájú, franciának álcázott raccsolós. - El kell taposni, mint egy rossz taposóaknát! - hirtelenkedett egy másik kopaszodó-bajszos.
Itt tartottam az álmomban, amikor hirtelen felébredtem. Pedig érdekelt volna a mese folytatása, de sajnos csöngettek. "Ki a franc ez, hajnali fél hétkor?" - kászálódtam ki az ágyamból. Az ajtóban Feri, a szomszédom: -Gyere, indul az éhségmenet, ugye jössz te is? Ásítottam egy nagyot, "mi van?" - kérdeztem félálomban, de a Feri csak sürgetett egyre: "ne hülyéskedj, tudod, amire felvettük már a lóvét, a múlt héten". Ettől kissé felélénkültem: "te összetévesztesz engem valakivel!" "Ja persze, de hülye vagyok," - csapott a homlokára Feri, "az a baloldali szomszédom volt. Boccs!" - és már rohant is el.
Én meg ott álltam félálomban, felébresztve, összezavarva, hajnali fél hétkor. Na, mondom ez a nap is jól kezdődik.
